Miért akarják eladni a 3 milliárd forintért modernizált Kincsem Parkot? - kérdezte a Tisztelt Házban dr. Medgyasszay László - a halaszthatatlan közfeladatai miatt távol lévő minisztert helyettesítő - Keller László, pénzügyminisztériumi államtitkárt. A kereszténydemokrata képviselő nem titkolta, baljós előérzetek gyötrik:   

- Újabb rossz hír a nemzeti vagyon kiárusításáról. A 181 éves magyar lóversenyzés került végveszélybe. Megszüntetés fenyegeti a Kincsem Parkot és az Alagi Versenyló Tréningközpontot. Ennek megakadályozására létrejött az Összefogás a Magyar Lóversenyzés Jövőjéért társadalmi szerveződés, amely már 15 ezer aláírást gyűjtött az általa képviselt ügy érdekében.

- A Magyar Lótenyésztő és Lovas Szervezetek Szövetsége legutóbbi közgyűlésén, mintegy hete, támogatásáról biztosította az összefogást, és egyetért a legfőbb céljaival. Egyhangú volt a döntés ezen a szövetségi közgyűlésen. Ilyen egységes támogatást egyetlenegy lóversenyes kezdeményezés nem élvezett a rendszerváltozás óta.

- Ez az ügy nemcsak néhány embert érint, ez nagyon sok embert érint: tenyésztőket, lófuttatókat, istálló-alkalmazottakat, trénereket, hajtókat, zsokékat, mezőgazdasági dolgozókat, kiszolgálóipart,- tehát több tízezres tábort. Éppen ezért kérdezem államtitkár úrtól:

• Igaz-e, és ha igen, miért akarják eladni Magyarország egyetlen versenyzésre alkalmas lóversenypályáját, az 1925-ben épült és - figyeljünk! - 2005-ben 3 milliárd forinttal modernizált Kincsem Parkot 107 hektárjával?
• Igaz-e, és ha igaz, akkor miért akarják eladni a hazai lóversenyzés hátterét több, mint egy évszázada biztosító Alagi Versenyló
• Tréningközpontot? Talán éppen a 87 hektár miatt, vagy mi ennek az oka?

***

Keller László, pénzügyminisztériumi államtitkár:

- Képviselő Úr! Itt egy felelős döntési folyamatról beszélhetünk, nem pedig a nemzeti vagyon felelőtlen kiárusításáról, ahogy ön ezt a bevezetőjében mondta. Önmagában az, hogy van egy 3 milliárd forintból felújított, beruházott lóversenypálya, még önmagában nem garantálja a hazai lóversenyzés felemelkedését; gondolom, ezt ön is tudja.

- Már 2004-ben egy egyeztetésre került sor, azt hiszem, éppen azokkal a szervezetekkel, akiket ön felsorolt, akik úgymond, összefogtak a lóversenyzés hagyományainak a megőrzése érdekében, és kialakult egy közös jövőkép megfogalmazása. Ennek megfelelően sor került sor egy privatizációs pályázat, illetve egy koncessziós pályázat kiírására, amiben egyetértés volt. Sajnálatos módon egy értékelhető ajánlat érkezett erre a pályázatra, amelyet a pénzügyminiszter úr kénytelen volt eredménytelennek kihirdetni a vagyongazdálkodási tanács javaslatára, mert sem szakmailag, sem üzletileg nem volt megfelelő.

Dr. Medgyasszay László:

- Felelős döntési folyamat is eredményezhet felelőtlen döntést. Azt szeretném, ha a kormány és önök a szakmai szervezetek bevonásával kidolgoznának egy olyan összehangolt, hosszú távon is fenntartható metódust, amely az államnak nem kerülne pénzébe - mármint a lóversenyzés fenntartása -, sőt a fogadási forgalomból profitálhatna is az állam.

- Más országokban ezt meg tudják csinálni. Ahogy a Prédikátorok könyve mondja: „mindennek rendelt ideje vagyon.” Most annak a rendelt ideje vagyon, hogy a kormány dolgozza ki ezt a nyugati példák alapján is kidolgozható metódust, ne pedig arra törekedjen, értékesítsük ezeket a rendkívül értékes ingatlanokat. Hozzátéve, tudomásom szerint az Alagi Versenyló Tréningközpontnak nem is kívánnak utódpályát vagy utódlehetőséget biztosítani.

***

Keller László, pénzügyminisztériumi államtitkár:

- Képviselő Úr! Ön arról beszélt, hogy az egységes támogatásra összeállt itt nagyon sok szervezet. Ez az egységes támogatás sok mindenben megnyilvánul, egyben nem: a veszteségfinanszírozásban! Senki nem akarja odatenni az évi 1 milliárd forintot, amit jelenleg az állam beletesz ebbe az ágazatba. Azt is világosan kell látni, - hiába gondolkodik ön javulásáról – hogy megvan a csodálatos Kincsem Park, a forgalom pedig a fogadásoknál folyamatosan esik vissza. Továbbra is 1 milliárd forint az a veszteség, amit összességében az államnak kell állnia. Tehát nyilvánvalóan fontos a hagyományok tisztelete, de a közpénzek felelős biztosítása és annak felhasználása legalább ugyanolyan nagyságrendű feladatunk. Kérem, értse meg, hogy nem lehet azt a végtelenségig csinálni, hogy évente 1 milliárd forinttal segítjük ennek az ágazatnak az előrejutását.