Bár a http://www.vajtolajos.blogspot.com/ kétség kívül ötletes kezdeményezés, ám az olvasókban és főleg a kívülállók nagy részében tévesen azt az érzetet kelti, hogy a magyar lóversenyzésben utóbbi években bekövetkezett mélyrepülésért egyedül „az egyenlők között is egyenlőbb”, első számú vezető a felelős.
A szorgos gyűjtőmunkával előállított blog az internetes médiában fellelhető cikkeken keresztül szembesíti a Nemzeti Lóverseny Kft. igazgatóját az elmúlt évek során tett nyilatkozataival és az ezekhez képest bekövetkező (főleg negatív) események láncolatával, illetve bemutatja a vezetői kommunikáció és a magyar lóversenyzés rideg valósága közti szakadékot.
A bejegyzéseket olvasva első blikkre valóban katasztrófálisnak minősíthetnénk a két vállalat (versenyszervező, NL és fogadásszervező, MLFSZ) irányítását, ám hozzá kell tenni, hogy egy vállalkozást akkor lehet jól vezetni, ha a tulajdonosok célja világos, és van hosszú távú koncepció, melyhez viszonyítva érdemi döntéseket lehet hozni. Ebből következik, hogy bárki is foglalná el Vajtó székét, csak abban az esetben végezhet valóban építő jellegű munkát, ha végre az állami tulajdonos, MNV Zrt. elengedné a lóversenyzés kezét, és 60 évvel az államosítás, 20 évvel a rendszerváltozás után visszaadná a sportág irányítását a benne érdekelt szervezeteknek, ahogy ez már minden más sport esetében megtörtént.
Ideális esetben a lóversenyszervezés, -rendezés joga, a fogadásszervezési feladatok felügyeletével együtt egy megalakuló lósportszövetség kezébe kerülne, garantálva lenne, hogy a Kincsem Park és Alag, mint a 180 éves magyar lóversenyzés bázisai szent és sérthetetlenek, privatizálásuk egyszer s mindenkorra lekerül a napirendről, és komoly fejlesztéséket követően megkérdőjelezhetetlenül a hazai ló és lovassportok bázisaként működnek tovább.
Mivel hosszú évekig a lóversenyzés és vele együtt a Kincsem Park és Alag privatizálása volt az első számú prioritás, így a vezetés végső soron ki volt szolgáltatva a tulajdonosi érdekeknek és feladata kimerült a régi, működésképtelen állapot konzerválásában. Magában a privatizálás módjában a vagyonkezelő évekig tanácstalannak bizonyult, a sikertelen 2007-2008-as pályázatot követően pedig ismét teljes bizonytalanság uralkodik napjainkig.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a vezetés mindent kihozott a lehetőségekből, különben nem lenne ilyen nagyfokú elégedetlenség a résztvevők körében. A tenyésztési prémium kvázi eltörlése, a futtatók elégtelen megbecsülése, a futófelületek kritikán aluli állapota, a vendéglátás színvonala és ár-érték aránya, a közönség (vevő) szerzés és megtartás egyértelmű csődje, a fogadási forgalom majdnem 50%-os csökkenése, a kialakult, előre megtervezett versenyrendszer önkényes és indokolatlan felborítása, a fiatal és elkötelezett szakemberek eltávolítása a cégtől, az értelmetlen milliós beruházások együttesen vezettek oda, hogy a többség azt mondja: azonnali változásra van szükség.
Repülésbiztonsági szakértők szerint egy légikatasztrófához átlagosan hét hibára, tévedésre, emberi mulasztásra van szükség. Önmagában egyik sem vezetne tragédiához, viszont ezek halmozódása okozza a katasztrófát. A legnagyobb problémát egyértelműen a szükséges kommunikáció hiányára vezetik vissza, mint minden gond gyökerét. Legyen az bármilyen közösség vagy szervezet, ha az érdekeltek nem kapnak és adnak egymásnak elég információt, az szükségképpen rossz döntésekhez, hosszútávon elégedetlenséghez vezet.
Vajtó Lajos pellengérre állítása helyett nagyobb szükségét látom a lóversenyzésben érdekelt csoportok hivatalos szervezetbe (egyesületekbe) tömörülésének, mivel így alakulhat ki az a párbeszéd, amely megteremtheti az új, szövetségi formában történő működtetés alapjait.
Egyértelművé kell tenni, hogy a versenylófuttatók, vagyis tulajdonosok és a tenyésztők azok, akik még a hátukon viszik ezt a nemzeti hagyományokkal büszkélkedő sportot. Ők tesznek bele évről évre százmilliókban mérhető tőkét a rendszerbe, ami a folyamatos állami támogatás ellenére is rég befuccsolt volna nélkülük. Az idomárok, hajtók, lovasok és lovászok felelőssége viszont a színvonalas felkészítés és versenyzés megvalósítása, ami nélkül viszont a fogadók végképp más szórakozás után néznek. (Sajnos hatványozottan nagyobb a konkurencia a szórakoztató iparban, mint akár a hetvenes-nyolcvanas években.)
Az egészhez a nagy keretet a versenyszervező, -rendező szolgáltatja, aki a fogadásszervezővel kooperálva biztosítja a versenyzéshez, szórakozáshoz, fogadáshoz (a lóverseny, mint termékhez) szükséges feltételeket, és a szabályok betartását.
Ez a szisztéma nemigen működhet másképpen, nagy egymásrautaltság és a működési feltételek folyamatos finomhangolása jellemzi, ráadásul valami egészen újat kell kitalálni. Nem lehet szolgaian átvenni egyetlen külföldön jól bevált megoldást sem, hiszen ebben a szorongatott helyzetben csak mi vagyunk. 20 éve senki nem oldotta meg a hazai lóversenyzés problémáját. Közben elveszett a legendás Kerepesi úti Ügető, elmaradtak a szerdai, csütörtöki versenynapok, megfogyatkoztak a futamokban induló lovak, szinte nullára csökkent a „lovi” társadalmi rangja, ismertsége pedig csupán a verhetetlen "Alagi rakétának" köszönhetően tudott érezhetően növekedni.
Innen kell elkezdeni, segíteni nem fog magunkon kívül senki, leszámítva Overdose-t, aki a magyar lóversenyzés önkéntes és felbecsülhetetlen marketing felelőse, de jelenleg sajnos harcképtelen. Így hát marad az összefogás, Dózi, te pedig gyógyulj meg!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
magasles 2009.10.08. 13:49:58
Sok mindenben egyetértek, jó pár dologban nem. Ez talán abból is adódik, hogy vagyunk még páran fogadók (kb. 50-en!!!), akik minden ügető és galopp versenynapon kinn vagyunk a Kincsem Parkban és napról-napra testközelből szenvedjük el azon intézkedéseket (főleg azok hiányát), amit a kicsit távolabbról szemlélő nem is láthat.
Vajtónak persze, hogy nem az a fő bűne, hogy gúzsba kötve táncol, hanem az, hogy abban a szegmensben, ahol - Farkassal együtt - teljesen szabad keze van, ott sem tesz semmit, ill. amit tesz(nek), az inkább káros.
Egyetlen dolgot emelek ki: az Nl Kft. honlapján megszüntették a fórumot, ahol a valóban oda nem illő hangnemű beírások mellett igen sok hasznos, pozitív javaslat is megfogalmazásra került, legtöbbször anyagi ráfordítás nélkül is megvalósíthatóan.
Mi erre/ezekre a vevő, a fogadóközönség reagálása? A számok önmaguk helyett beszélnek. Meg kell csak nézni a 10.03-i napi összforgalmat. Mi figyeljük. A tendencia zuhanórepülést mutat. Már nem 7 tényező áll fenn, hanem 37! Mire ideér a csodatévő Lázár, már lehet, hogy a holttest sem lesz meg ...
gyalogakác 2009.10.09. 08:58:33
Vajtó Lajos mumus a javából, csak féltek tőle!
Horváth Zalán · http://zalanhorvath.blogspot.com 2009.10.11. 17:27:59
A másik egyértelmű adat az új vajtolajos.blogspot.com oldalon olvasható, hogy a szavazók 90%-a katasztrófálisnak, vagy gyengének ítéli meg az igazgató tevékenységét.
A cikk soraiból, csakúgy mint a két hozzászólásban, egyértelműen kiolvasható Vajtó felelőssége és dilettáns vezetése, hiszen ez a legtöbb résztvevő számára nyilvánvaló, vagy elég kimenni egy átlagos versenynapra. A lóversenyzéssel csak felületesen foglalkozó emberek (és hát valljuk, be ezek sokkal többen vannak), azonban nem látják a belső problémákat, nincs összehasonlítási alapjuk akár csak az öt évvel ezelőtti állapotokkal, ezért fontos összefoglalni a jelenlegi helyzetet és az elmúlt évek siralmas intézkedéseit.
Ami miatt mégis ezt a címet választottam, annak csupán az az oka, hogy véleményem szerint itt az ideje felkészülni a jövő évi változásra, és arra kell nagyon vigyázni, nehogy kapjunk a nyakunkba egy másik „Vajtót”.
Igen, én is úgy látom, hogy egy igazi vezetőre vár az egész szakma. Természetesen nem várjuk el senkitől, hogy az Összefogás egyesületet fogadják el maguknak érdekképviseleti szervezetnek, hiszen a pálya nyitva áll, mindenki szabadon alapíthat egyesületet.
A cikkemet egyébként pont vitaindítónak szántam és úgy gondolom, fontos lenne egy személyes vitafórumot is tartani a várható változásokról, hiszen egyikünk sem polihisztor, szükség lenne a vélemények ütköztetésére. Ha erre van igény, szívesen megszervezek egy szakmai-közönség találkozót.
magasles 2009.10.30. 18:39:31
Nem .sak Vajtó és Farkas a mai magyar lóversenyzés tragédiaja, rakfenéje. Az allandóan ott "sündörgő", büfé-bajnok Farkashazy is folytonos veszélyt jelent, Mimivel, vagy Mimi nélkül ...is.
Persze tudjuk, hogy nem tsak személyi kérdéseket kell megoldani, de H.Z. most erre fókuszalt.
(Par betüt nem ír a gépem.
magasles 2009.10.30. 18:47:23
Így nem fog menni ...
magasles 2009.10.30. 18:50:53
magasles 2009.10.30. 18:52:49
joes lo 2010.01.20. 11:34:03